- Annamária Zák
- aug. 19.
- 2 perc olvasás
Frissítve: szept. 21.

Müller Péter (részlet a szeretetkönyvből)
" Nem tudom, észrevetted-e, hogy még a sebed fájdalmát sem érzed szeretkezés közben, mert a kéj felülmúlja a fájdalom erejét, a fizikai kínt. Még a hipnózisánál is jobban feledteti velünk a testi fájdalmakat.
A kéjről nem mindig beszélünk őszintén.
Nők gyakran hazudják a kéjt, és a férfiak el is hiszik nekik. Ez azért lehetséges, mert a nők könnyebben lemondanak a szeretkezés öröméről, ha lelkileg szeretik őket.
Ha már választaniuk kell, inkább testileg maradnak szegények, mint lelkileg. Ezért hazudtok nekünk, női barátaim! Csak maradjunk veletek! Csak tartsunk ki mellettetek s legyünk jók hozzátok, akkor is, ha testileg nem olyan jó nektek, sőt, néha még kellemetlen is!
Idézd föl a saját történetedet s barátnőid őszinte vallomásait.
Hányszor teszi meg ezt egy nő?
És fordítva hányszor fordult elő?
Hogy egy férfi belement a szeretkezésbe, amely neki kellemetlen volt, csupán azért, hogy társának örömet okozzon?
Ha létezik árulkodó statisztika, ez az! A nő könnyebben beéri azzal, hogy csak a másiknak jó, és hazudja a saját élvezetét, csakis azért, hogy megtartsa a férfit.
Igen, örömöt akartok okozni nekünk, még akkor is, ha nektek nem öröm!
Tudom, hogy így gondolkodtok, s még azt is tudom, hogy amiről most beszélünk, a "felfelé élés" sokkal természetesebb gondolat számotokra, mint nekünk, férfiaknak.
Számotokra alig van értéke a csakis testi kéjnek, ha az nem változik át lelki szeretetté.
Így gondolkodtok.
Ezért hazudjátok a kéjt csillogó szemmel, sikoltással s ájulással.
Bennünket, férfiakat pedig arra vesznek rá a tapasztalt szexológusok, hogy mi viszont hazudjuk azt, hogy az ölelés után is szeretünk benneteket, hogy a kéjbe ne aludjunk bele, színleljük azt, hogy boldogan együtt maradtunk veletek, ha nem is érezzük így. "Utójátéknak" nevezik a szeretkezésnek ezt a fázisát, melyben sokszor eláruljuk magunkat: nem tudunk "fölfelé" szeretni. Ahogy ti mondjátok: "Csak AZ kell nektek!" És kész.
Sokszor van így. Nem is az a lényeg, hogy mit hazudunk, hanem az, hogy miért.
Miért éppen ezt hazudjuk egymásnak?
Miért hazudjuk egymásnak, hogy lelkileg is "jó", ha nem jó?
És miért hazudjuk, hogy "szeretlek", ha nem szeretlek?
Azért, mert a "fölfelé élés" lényünkbe írt törvény. S ha nem tudjuk betölteni, legalább hazudjuk.
Mi, férfiak, csakis a ti szemetekben láthatjuk visszatükröződni az örömünket, hogy teremtők vagyunk – ezért hazudjátok nekünk a kéjt. Hogy a bennünk élő férfi lássa, hogy örömet okozott, elárasztott titeket gyönyörrel.
Nekünk meg azért kell azt hazudnunk, hogy a kielégülés után továbbra is gyengéden szeretünk benneteket, mert ti viszont a befogadók vagytok, és arra van szükségetek, hogy ne csak egy pillanatig, hanem örökké szeressünk titeket.
A valódi szeretetnek ugyanis ez a titkos igénye.
A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.
Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör — egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az "egész testében", hanem az EGÉSZ LELKÉBEN.
Minden olyan ölelés, mely csakis az "erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki.
Egy nő "erogén zónája": a lelke. '
Müller Péter
(Szeretetkönyv)

